VIA CRUCIS AL COLOSSEO
2005
MEDITAZIONI E
PREGHIERE DEL
CARDINALE
JOSEPH RATZINGER
Keresztút
Róma, 2005-03-25
Joseph Ratzinger bíboros
imái és elmélkedései
PRIMA STAZIONE
Dal Vangelo secondo Matteo.
27, 22-23.26
Gesù è condannato a morte
Disse loro Pilato: “Che farò dunque di Gesù
chiamato il Cristo?”. Tutti gli risposero:
“Sia crocifisso!”. Ed egli aggiunse: “Ma
che male ha fatto?”. Essi allora
urlarono: “Sia crocifisso!”.
Allora rilasciò loro Barabba e, dopo
aver fatto flagellare Gesù, lo consegnò
ai soldati perché fosse crocifisso.
Első állomás: Halálra ítélik Jézust
Szent Máté evangéliumából (27,22-23.26)
Pilátus tovább kérdezte: "Hát Jézussal, akit Krisztusnak
mondanak, mit tegyek?" Mind azt kiabálták: "Keresztre
vele!" "De hát mi rosszat tett?" - kérdezte. Annál inkább
ordították: "Keresztre vele!"
Akkor szabadon bocsátotta Barabást, Jézust pedig
megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre
MEDITAZIONE
Il Giudice del mondo, che un giorno ritornerà a giudicare tutti noi, sta lì, annientato, disonorato e inerme
davanti al giudice terreno. Pilato non è un mostro di malvagità. Sa che questo condannato è innocente; cerca
il modo di liberarlo. Ma il suo cuore è diviso. E alla fine fa prevalere sul diritto la sua posizione, se stesso.
Anche gli uomini che urlano e chiedono la morte di Gesù non sono dei mostri di malvagità. Molti di loro, il
giorno di Pentecoste, si sentiranno “trafiggere il cuore” (At 2, 37), quando Pietro dirà loro: “Gesù di
Nazareth – uomo accreditato da Dio presso di voi – … voi l’avete inchiodato sulla croce per mano di
empi…” (At 2, 22s). Ma in quel momento subiscono l’influenza della folla. Urlano perché urlano gli altri e
come urlano gli altri. E così, la giustizia viene calpestata per vigliaccheria, per pusillanimità, per paura del
diktat della mentalità dominante. La sottile voce della coscienza viene soffocata dalle urla della folla.
L’indecisione, il rispetto umano conferiscono forza al male.
Elmélkedés
A világ Bírája, aki egy nap majd visszatér, hogy mindannyiunkat megítéljen, most itt áll, megsemmisülve,
megszégyenítve és erőtlenül a földi bíró előtt. Pilátus nem egy rosszindulatú szörnyeteg. Tudja, hogy ez
az elítélt ártatlan; keresi, mi módon szabadíthatná meg őt. Azonban szíve megosztott. Végül hát engedi,
hogy helyzete, állása, saját mag a fontosabb legyen a jognál. Azok az emberek sem rosszindulatú
szörnyetegek, akik ordítoznak és Jézus halálát követelik. Sokan közülük Pünkösd napján majd „szíven
találva” érzik magukat (ApCsel 2,37), amikor Péter így szól hozzájuk: „A názáreti Jézust az Isten igazolta
előttetek – … ti és gonosz kezek által keresztre feszítve elveszejtettétek” (ApCsel 2,22k). Azonban most a
tömeg hatása alá kerülnek. Azért ordítanak, mert a többiek is ordítanak, és úgy ordítanak, ahogyan a
többiek is ordítanak.Így tehát a gyarlóság, a gyávaság, az uralkodó mentalitás diktátumától való félelem
okán lábbal tiporják az igazságot. A lelkiismeret halk hangját elnyomja a tömeg ordítása. A
határozatlanság és az emberektől való félelem erőt adnak a gonosznak
Signore, sei stato condannato a morte perché la paura dello
sguardo altrui ha soffocato la voce della coscienza. Accade
sempre così, lungo tutta la storia, che degli innocenti
vengano maltrattati, condannati e uccisi. Quante volte
abbiamo, anche noi, preferito il successo alla verità, la nostra
reputazione alla giustizia. Dona forza, nella nostra vita, alla
sottile voce della coscienza, alla tua voce. Guardami come
hai guardato Pietro dopo il rinnegamento. Fa’ che il tuo
sguardo penetri nelle nostre anime e indichi la direzione alla
nostra vita. A coloro che il Venerdì santo hanno urlato contro
di te, il giorno di Pentecoste hai donato la commozione del
cuore e la conversione. E così hai dato speranza a tutti noi.
Dona anche a noi, sempre di nuovo, la grazia della
conversione
.
Imádság
Urunk, Téged halálra ítéltek, mert az emberektől való félelem elnyomta a
lelkiismeret hangját. Az egész történelem során ugyanígy újra meg újra az
ártatlanokat sújtják, ítélik el és ölik meg. Mi magunk is hányszor
részesítettük előnyben a sikert az igazsággal, önnön javunkat a jogossággal
szemben.Adj erőt a lelkiismeret halk hangjának, a te hangodnak életünkben!
Tekints rám, mint ahogy rátekintettél Péterre is, miután ő megtagadott
Téged! Pillantásod hatoljon lelkünkbe, és adjon irányt életünknek! Azoknak,
akik Nagypénteken ellened kiáltottak, Pünkösdkor megadtad a szív
megrendülését és a megtérést. Így nekünk is reményt adtál. Ajándékozd
nekünk is mindig újra a megtérés kegyelmét!
PREGHIERA
SECONDA STAZIONE
Gesù è caricato della Croce
Dal Vangelo secondo Matteo.
27, 27-31
Allora i soldati del governatore condussero
Gesù nel pretorio e gli radunarono attorno tutta
la coorte. Spogliatolo, gli misero addosso un
manto scarlatto e, intrecciata una corona di
spine, gliela posero sul capo, con una canna
nella destra; poi mentre gli si inginocchiavano
davanti, lo schernivano: “Salve, re dei
Giudei!”. E sputandogli addosso, gli tolsero di
mano la canna e lo percuotevano sul capo.
Dopo averlo così schernito, lo spogliarono del
mantello, gli fecero indossare i suoi vestiti e lo
portarono via per crocifiggerlo.
Második állomás: Jézus vállaira veszi a keresztet
Szent Máté evangéliumából (27,27-31)
A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s
odagyűjtötték köré az egész helyőrséget. Megfosztották
ruhájától, bíborszínű köntöst adtak rá. Tövisből koszorút
fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak.
Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: "Üdvözlégy,
zsidók királya!" Közben leköpdösték, fogták a nádat s
verték a fejét. Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a
palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy
keresztre feszítsék.
MEDITAZIONE
Gesù, condannato come sedicente re, viene deriso, ma proprio nella derisione emerge crudelmente la
verità. Quante volte le insegne del potere portate dai potenti di questo mondo sono un insulto alla
verità, alla giustizia e alla dignità dell’uomo! Quante volte i loro rituali e le loro grandi parole, in
verità, non sono altro che pompose menzogne, una caricatura del compito a cui sono tenuti per il
loro ufficio, quello di mettersi a servizio del bene. Gesù, colui che viene deriso e che porta la
corona della sofferenza, è proprio per questo il vero re. Il suo scettro è giustizia (cfr. Sal 45, 7). Il
prezzo della giustizia è sofferenza in questo mondo: lui, il vero re, non regna tramite la violenza,
ma tramite l’amore che soffre per noi e con noi. Egli porta la croce su di sé, la nostra croce, il peso
dell’essere uomini, il peso del mondo. È così che egli ci precede e ci mostra come trovare la via per
la vita vera.
Elmélkedés
Az ál-királyként elítélt Jézust megszégyenítik, azonban ebben borzalmas módon az igazság mutatkozik meg. A
hatalmi jelvények, amelyeket ennek a világnak a hatalmasai hordanak, hányszor jelentenek gúnyt az igazsággal,
az igazságossággal és az emberi méltósággal szemben! A világ hatalmasainak szertartásai és nagy szavai
hányszor semmi egyebet nem jelentenek, mint pompás hazugságokat, az általuk viselt hivatal által rájuk ruházott
megbízatás karikatúráit, amely szerint a jó szolgálatában kellene állniuk! A megszégyenített J ézus, aki a
szenvedés koronáját viseli, épp így mutatkozik meg igaz Királyként. Az ő jogara az igazság (vö. Zsolt 45,7). Az
igazságnak szenvedés az ára ebben a világban: ő, az igazi Király, nem erőszak, hanem irántunk érzett és értünk
szenvedő szeretet által uralkodik. Magára veszi a keresztet – a mi keresztünket, emberlétünk terhét, a világ
terhét. Így jár előttünk és mutatja meg nekünk, miként találjuk meg az utat az igazi élethez.
PREGHIERA
Signore, ti sei lasciato deridere e oltraggiare. Aiutaci a
non unirci a coloro che deridono chi soffre e chi è
debole. Aiutaci a riconoscere in coloro che sono
umiliati ed emarginati il tuo volto. Aiutaci a non
scoraggiarci davanti alle beffe del mondo quando
l’obbedienza alla tua volontà viene messa in
ridicolo. Tu hai portato la croce e ci hai invitato a
seguirti su questa via (Mt 10, 38). Aiutaci ad
accettare la croce, a non sfuggirla, a non
lamentarci e a non lasciare che i nostri cuori si
abbattano di fronte alle fatiche della vita. Aiutaci
a percorrere la via dell’amore e, obbedendo alle
sue esigenze, a raggiungere la vera gioia.
Imádság
Urunk, te engedted, hogy megszégyenítsenek és
szidalmazzanak. Segíts bennünket, hogy soha ne egyezzünk
bele a szenvedők és gyengék ellen irányuló gúnyba! Segíts,
hogy a megalázottakban, a kitaszítottakban a Te arcodat
ismerjük fel! Segíts, hogy ne rettenjünk vissza a világ
gúnyával szemben, amikor az akaratod iránti
engedelmességet megvetik! Te hordoztad a keresztet és
meghívtál minket, hogy kövessünk Téged ezen az úton (Mt
10,38). Segíts, hogy felvegyük keresztünket, ne
meneküljünk előle, és az élet nehézségeivel szemben ne
zúgolódjunk s ne veszítsük el bátorságunkat. Segíts, hogy a
szeretet útján járjunk – s a szeretet követelményeinek eleget
téve eljussunk az igazi örömre.
TERZA STAZIONE
Gesù cade la prima volta
Dal libro del profeta Isaia.
53, 4-6
Eppure egli si è caricato delle nostre sofferenze, si è
addossato i nostri dolori e noi lo giudicavamo castigato,
percosso da Dio e umiliato. Egli è stato trafitto per i
nostri delitti, schiacciato per le nostre iniquità. Il castigo
che ci dà salvezza si è abbattuto su di lui; per le sue
piaghe noi siamo stati guariti. Noi tutti eravamo sperduti
come un gregge, ognuno di noi seguiva la sua strada; il
Signore fece ricadere su di lui l’iniquità di noi tutti.
Harmadik állomás: Jézus először esik el a kereszt
alatt
Izajás próféta könyvéből (53,4-6)
Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink
nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük,
olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott.
Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért
törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés,
az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Mi
mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga
útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta
mindnyájunk gonoszságát.
MEDITAZIONE
L’uomo è caduto e cade sempre di nuovo: quante volte egli diventa la caricatura di se stesso, non più immagine di Dio, ma qualcosa che
mette in ridicolo il Creatore. Colui che, scendendo da Gerusalemme a Gerico, incappò nei briganti che lo spogliarono lasciandolo
mezzo morto, sanguinante al bordo della strada, non è forse l’immagine per eccellenza dell’uomo? La caduta di Gesù sotto la croce
non è soltanto la caduta dell’uomo Gesù già sfinito dalla flagellazione. Qui emerge qualcosa di più profondo, come Paolo dice nella
lettera ai Filippesi: “Pur essendo di natura divina, non considerò un tesoro geloso la sua uguaglianza con Dio, ma spogliò se stesso,
assumendo la condizione di servo e divenendo simile agli uomini… umiliò se stesso facendosi obbediente fino alla morte e alla
morte di croce” (Fil 2, 6-8). Nella caduta di Gesù sotto il peso della croce appare l’intero suo percorso: il suo volontario
abbassamento per sollevarci dal nostro orgoglio. E nello stesso tempo emerge la natura del nostro orgoglio: la superbia con cui
vogliamo emanciparci da Dio non essendo nient’altro che noi stessi, con cui crediamo di non aver bisogno dell’amore eterno, ma
vogliamo dar forma alla nostra vita da soli. In questa ribellione contro la verità, in questo tentativo di essere noi stessi dio, di essere
creatori e giudici di noi stessi, precipitiamo e finiamo per autodistruggerci. L’abbassamento di Gesù è il superamento della nostra
superbia: con il suo abbassamento ci fa rialzare. Lasciamo che ci rialzi. Spogliamoci della nostra autosufficienza, della nostra errata
smania di autonomia e impariamo invece da lui, da colui che si è abbassato, a trovare la nostra vera grandezza, abbassandoci e
volgendoci a Dio e ai fratelli calpestati.
Elmélkedés
Az ember elesett és újra meg újra elesik: Hányszor lesz az ember önmaga karikatúrájává, s nem Isten képe
többé, hanem a Teremtő gúnyképe. A férfi, akit a Jeruzsálemből Jerikóba vezető úton a rablók kezébe került, a
akit kiraboltak, majd félholtan, vérezve az út szélén hagytak – nem magának az embernek a képe? Jézus elesése
a kereszt alatt nem pusztán az ostorozás miatt már halálosan fáradt ember Jézus földre esése. Ebben az esésben
valami mélyebb tárul fel, ahogyan azt Szent Pál a Filippiekhez írt levelében kifejti: „Ő Isten formájában volt,
és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem
kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez… Megalázta magát és engedelmeskedett
mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,6-8). Jézus kereszt alatti elesésében egész útja megmutatkozik:
szabadon vállalt alászállása, hogy minket a büszkeség bűnéből felemeljen. Ugyanakkor megmutatkozik
büszkeségünk lényege is: a gőg, hogy önmagunkat emancipáljuk Istentől és csak mi magunk akarunk lenni, a
gőg, hogy azt hisszük, nincs szükségünk az örök Szeretetre, hanem magunk akarjuk életünket berendezni. Az
igazság elleni eme lázadásban, ebben a próbálkozásban, hogy mi magunk legyünk Isten, önmagunk Teremtője
és Bírója, elbukunk és az önelpusztításba zuhanunk alá. Jézus alászállása a mi büszkeségünk leküzdése,
alászállásával felemel bennünket: Hagyjuk magunkat felemelni! Szabaduljunk meg önelégültségünktől, hamis
önállóság-őrületünktől, és tanuljuk meg tőle, az Alászállottól, hogy mi magunk is alászállva, Isten és az eltiport
testvérek felé fordulva megtaláljuk igazi nagyságunkat
PREGHIERA
Signore Gesù, il peso della croce ti ha fatto cadere per terra. Il peso
del nostro peccato, il peso della nostra superbia ti atterra. Ma
la tua caduta non è segno di un destino avverso, non è la pura e
semplice debolezza di chi è calpestato. Sei voluto venire
incontro a noi che, per la nostra superbia, giacciamo per terra.
La superbia di pensare che siamo in grado di produrre l’uomo
ha fatto sì che gli uomini siano diventati una sorta di merce,
che vengano comprati e venduti, che siano come un serbatoio
di materiale per i nostri esperimenti, con i quali speriamo di
superare da noi stessi la morte, mentre, in verità, non facciamo
altro che umiliare sempre più profondamente la dignità
dell’uomo. Signore, aiutaci perché siamo caduti. Aiutaci ad
abbandonare la nostra superbia distruttiva e, imparando dalla
tua umiltà, a essere rialzati di nuovo.
Imádság
Úr Jézus, a kereszt súlya a földre sújtott Téged. Bűneink,
gőgünk súlya sújt le Téged. Azonban elesésed nem sötét végzet,
nem a megvert ember puszta gyengesége. Te akartál hozzánk
jönni, akik gőgünkkel a földön heverünk.A gőg, miszerint mi
magunk és képesek vagyunk embert gyártani, oda vezetett, hogy
az emberek áruvá lettek, hogy meg lehet venni és el lehet adni
őket, hogy készletraktárnak tekintjük őket tevékenységünkhöz,
amellyel azt reméljük, hogy magát a halált is leküzdjük.
Eközben azonban az ember méltóságát egyre jobban
lealacsonyítjuk. Urunk, jöjj segítségünkre elesettségünkben.
Segíts, hogy elhagyjuk pusztító gőgünket, és az alázatodból való
tanulás által újból felegyenesedjünk!
QUARTA STAZIONE
Gesù incontra sua Madre
Dal Vangelo secondo Luca.
2, 34-35.51
Simeone parlò a Maria, sua Madre:
“Egli è qui per la rovina e la
risurrezione di molti in Israele, segno di
contraddizione perché siano svelati i
pensieri di molti cuori. E anche a te una
spada trafiggerà l’anima”.
Sua Madre serbava tutte queste cose nel
suo cuore
.
Negyedik állomás: Jézus édesanyjával találkozik
Szent Lukács evangéliumából (2,34-35.51)
Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához,
Máriához: "Íme, ő sokak romlására és sokak
feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek
ellene mondanak - a te lelkedet is tőr járja át -,
hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai."
Szavait anyja mind megőrizte szívében
MEDITAZIONE
Sulla Via crucis di Gesù c’è anche Maria, sua Madre. Durante la sua vita pubblica dovette farsi da parte, per lasciare spazio
alla nascita della nuova famiglia di Gesù, la famiglia dei suoi discepoli. Dovette anche sentire queste parole: “Chi è mia
madre e chi sono i miei fratelli?… Chiunque fa la volontà del Padre mio che è nei cieli, questi è per me fratello, sorella e
madre” (Mt 12, 48-50). Adesso si vede che ella, non soltanto nel corpo, ma nel cuore, è la Madre di Gesù. Ancora prima
di averlo concepito nel corpo, grazie alla sua obbedienza, lo aveva concepito nel cuore. Le fu detto: “Ecco concepirai un
figlio… Sarà grande… il Signore Dio gli darà il trono di Davide suo padre” (Lc 1, 31s). Ma poco dopo aveva sentito
dalla bocca del vecchio Simeone un’altra parola: “E anche a te una spada trafiggerà l’anima” (Lc 2, 35). Così si sarà
ricordata delle parole pronunciate dai profeti, parole come queste: “Maltrattato, si lasciò umiliare e non aprì la sua
bocca; era come agnello condotto al macello” (Is 53, 7). Ora tutto questo diventa realtà. Nel suo cuore avrà sempre
custodito la parola che l’angelo le aveva detto quando tutto cominciò: “Non temere, Maria” (Lc 1, 30). I discepoli sono
fuggiti, ella non fugge. Ella sta lì, con il coraggio della madre, con la fedeltà della madre, con la bontà della madre, e con
la sua fede, che resiste nell’oscurità: “E beata colei che ha creduto” (Lc 1, 45). “Ma il Figlio dell’uomo, quando verrà,
troverà la fede sulla terra?” (Lc 18, 8). Sì, in questo momento egli lo sa: troverà la fede. Questa, in quell’ora, è la sua
grande consolazione.
Elmélkedés
Jézus keresztútján ott áll Mária, az édesanyja. Jézus nyilvános élete idején a háttérben kellett maradnia, hogy Jézus
új családja, tanítványai családja születésének helyet adjon. Hallania kellett ezeket a szavakat: „Ki az anyám s kik a
rokonaim? … Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám” (Mt 12,48-50).
Most megmutatkozik, hogy Mária nem csak test szerint, de szíve szerint is édesanyja Jézusnak. Még mielőtt testében
foganta volna Jézust, Mária már szívében megfoganta őt engedelmessége által. Neki mondta az angyal: „Gyermeket
fogansz, fiút szülsz… Nagy lesz ő… Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját” (Lk 1,31k). Azonban nem
sokkal később Mária hallotta az agg Simeon szájából a másik szót is: „tőr járja át a lelkedet” (Lk 2,35).Ekkor talán
olyan prófétai szavak is tudatosultak benne, mint a következő „Megkínozták, s ő alázattal elviselte… Mint a juh,
amelyet leölni visznek… ő sem nyitotta ki a száját” (Iz 53,7).Most mindez elérkezett. Szívében Mária mindvégig
megőrizte a szót, amelyet egykor, mindennek kezdetén az angyal mondott neki: „Ne félj, Mária” (LK 1,30).A
tanítványok elfutottak, Mária azonban nem menekül el. Az anya bátorságával, az anya hűségével, az anya jóságával
áll itt, valamint hitével, amely ellenáll a sötétségnek: „Boldog vagy, aki hittél” (Lk 1,45). „Amikor az Emberfia
eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8). Igen, ebben a pillanatban Jézus tudja: talál hitet a földön. Ebben az órában ez
jelenti számára a vigasztalást
PREGHIERA
Santa Maria, Madre del Signore, sei rimasta fedele
quando i discepoli sono fuggiti. Come hai
creduto quando l’angelo ti annunciò ciò che era
incredibile - che saresti divenuta madre
dell’Altissimo - così hai creduto nell’ora della
sua più grande umiliazione. È così che, nell’ora
della croce, nell’ora della notte più buia del
mondo, sei diventata Madre dei credenti,
Madre della Chiesa. Ti preghiamo: insegnaci a
credere e aiutaci affinché la fede diventi
coraggio di servire e gesto di un amore che
soccorre e sa condividere la sofferenza.
Imádság
Szűz Mária, Urunk Anyja, te hűséges maradtál,
amikor a tanítványok elfutottak. Ahogy elhitted,
amikor az angyal a hihetetlent hirdette, hogy a
Magasságbeli anyja leszel, ugyanúgy hittél
legmélyebb megaláztatásának órájában is. Így a
kereszt, a legsötétebb világéjszaka órájában a hívek,
az Egyház anyjává lettél. Kérünk téged: Taníts
bennünket hinni, és segíts, hogy hitünk a szolgálat
bátorságává és a segítő és együtt szenvedő szeretet
tettévé legyen
QUINTA STAZIONE
Gesù è aiutato dal Cireneo a portare la Croce
Dal Vangelo secondo Matteo.
27, 32; 16, 24
Mentre uscivano, incontrarono un
uomo di Cirene, chiamato Simone,
e lo costrinsero a prender su la
croce di Gesù.
Gesù disse ai suoi discepoli: “Se
qualcuno vuol venire dietro a me
rinneghi se stesso, prenda la sua
croce e mi segua.
Ötödik állomás: Cirenei Simon segít
Jézusnak a keresztet hordozni
Szent Máté evangéliumából (27,32; 16,24)
Amint kifelé vonultak, találkoztak egy
Simon nevű cirenei emberrel. Ezt
kényszerítették, hogy vigye a keresztet.
Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz:
"Aki követni akar, tagadja meg magát,
vegye keresztjét és kövessen.
MEDITAZIONE
Simone di Cirene torna dal lavoro, è sulla strada di casa quando s’imbatte in quel triste corteo di condannati – per lui,
forse, uno spettacolo abituale. I soldati usano del loro diritto di coercizione e mettono la croce addosso a lui,
robusto uomo di campagna. Quale fastidio deve aver provato nel trovarsi improvvisamente coinvolto nel destino
di quei condannati! Fa quello che deve fare, certo con molta riluttanza. L’evangelista Marco però, assieme a lui,
nomina anche i suoi figli, che evidentemente erano conosciuti come cristiani, come membri di quella comunità
(Mc 15, 21). Dall’incontro involontario è scaturita la fede. Accompagnando Gesù e condividendo il peso della
croce, il Cireneo ha capito che era una grazia poter camminare assieme a questo Crocifisso e assisterlo. Il mistero
di Gesù sofferente e muto gli ha toccato il cuore. Gesù, il cui amore divino solo poteva e può redimere l’umanità
intera, vuole che condividiamo la sua croce per completare quello che ancora manca ai suoi patimenti (Col 1, 24).
Ogni volta che con bontà ci facciamo incontro a qualcuno che soffre, qualcuno che è perseguitato e inerme,
condividendo la sua sofferenza, aiutiamo a portare la croce stessa di Gesù. E così otteniamo salvezza e noi stessi
possiamo contribuire alla salvezza del mondo.
Elmélkedés
Cirenei Simon bevégezte munkáját, hazafelé tart és ekkor találkozik az elítéltek szomorú menetével – számára
minden bizonnyal megszokott látvány. A katonák gyakorolják a kényszerkötelezettségre vonatkozó jogukat, és a
megtermett földműves vállaira teszik a keresztet. Micsoda ellenkezést válthatott ki belőle, hogy hirtelen
belebonyolódott az elítéltek sorsába! Megteszi, amit meg kell tennie, minden bizonnyal belső idegenkedéssel.
Azonban Szent Márk megemlíti vele együtt fiainak is a nevét, akik az olvasó számára minden bizonnyal
ismerősek voltak mint keresztények és mint közösségüknek tagjai (Mk 15,21). A kényszer alatt született
találkozásból hit lett. A Cirenei a Jézussal való menetelésben és a kereszt közös hordozásában felismerte:
kegyelem volt, hogy ezzel a keresztre feszítettel mehetett és segíthetett neki. A szenvedő és nem szóló Jézus
titka szíven találta őt. Csakis Jézus isteni szeretete válthatta és válthatja meg az egész emberiséget, és ő azt
akarja, hogy vele hordozzuk keresztjét, hogy kiegészítsük azt, ami szenvedéséből még hiányzik (Kol 1,24).
Valahányszor jóságban találkozunk egy szenvedővel, egy üldözöttel vagy egy magatehetetlennel, és segítünk
nekiszenvedése hordozásában, mindannyiszor Jézus saját keresztjének hordozásában vállalunk részt. Így
befogadjuk az üdvösséget és hozzájárulhatunk mi magunk is a világ üdvösségéhez.
PREGHIERA
Signore, a Simone di Cirene hai aperto gli occhi e il
cuore, donandogli, nella condivisione della croce,
la grazia della fede. Aiutaci ad assistere il nostro
prossimo che soffre, anche se questa chiamata
dovesse essere in contraddizione con i nostri
progetti e le nostre simpatie. Donaci di riconoscere
che è una grazia poter condividere la croce degli
altri e sperimentare che così siamo in cammino con
te. Donaci di riconoscere con gioia che proprio nel
condividere la tua sofferenza e le sofferenze di
questo mondo diveniamo servitori della salvezza, e
che così possiamo aiutare a costruire il tuo corpo,
la Chiesa.
Imádság
Urunk, te megnyitottad Cirenei Simon szemét és
szívét, és a kereszt hordozásában megadtad neki a hit
kegyelmét. Segíts, hogy szenvedő embertársaink
mellett álljunk, akkor is, amikor az erre szóló hívás
ellenkezik terveinkkel vagy szimpátiánkkal. Add,
hogy felismerjük: kegyelem az, hogyha együtt
hordozhatjuk a másik emberrel keresztjét. Add, hogy
megtapasztaljuk, hogy ezáltal veled együtt vagyunk
úton. Add, hogy boldogok legyünk, hogy a veled és
ennek a világnak szükségével való együttszenvedésben az üdvösség szolgáivá legyünk, és
segédkezhessünk tested, az Egyház felépítésében.
SESTA STAZIONE
La Veronica asciuga il volto di Gesù
Dal libro del profeta Isaia.
53, 2-3
Non ha apparenza né bellezza per attirare i nostri sguardi,
non splendore per potercene compiacere. Disprezzato e
reietto dagli uomini, uomo dei dolori che ben conosce il
patire,come uno davanti al quale ci si copre la faccia, era
disprezzato e non ne avevamo alcuna stima.
Dal libro dei Salmi. 27, 8-9
Di te ha detto il mio cuore: “Cercate il suo volto”; il tuo
volto, Signore, io cerco. Non nascondermi il tuo volto, non
respingere con ira il tuo servo. Sei tu il mio aiuto, non
lasciarmi, non abbandonarmi, Dio della mia salvezza.
Hatodik állomás: Veronika kendőt nyújt Jézusnak
Izajás próféta könyvéből (52,2-3)
Rázd le a port magadról, kelj föl, rabságot szenvedett
Jeruzsálem! Oldd le nyakad bilincseit, Sionnak fogoly leánya!
Ezt mondja az Úr: Ingyen adtalak el, s most is váltságdíj
nélkül váltalak vissza benneteket.
A Zsoltárok könyvéből (27,8-9)
Szívem ezt sugallta: "Keresd tekintetét!" Uram, a te arcodat
akarom keresni. Ne rejtsd el előlem arcodat, ne taszítsd el
szolgádat haraggal! Te vagy oltalmazóm, ne utasíts vissza,
Istenem, megmentőm, ne hagyj el végképp!
Meditazione
“Il tuo volto, Signore, io cerco. Non nascondermi il tuo volto” (Sal 27, 8-9).
Veronica – Berenice, secondo la tradizione greca – incarna questo anelito che accomuna tutti gli uomini
pii dell’Antico Testamento, l’anelito di tutti gli uomini credenti a vedere il volto di Dio. Sulla Via crucis
di Gesù, comunque, ella, all’inizio, non rende altro che un servizio di bontà femminile: offre un sudario a
Gesù. Non si fa né contagiare dalla brutalità dei soldati, né immobilizzare dalla paura dei discepoli. È
l’immagine della donna buona, che, nel turbamento e nell’oscurità dei cuori, mantiene il coraggio della
bontà, non permette che il suo cuore si ottenebri. “Beati i puri di cuore, perché vedranno Dio” (Mt 5, 8).
All’inizio Veronica vede soltanto un volto maltrattato e segnato dal dolore. Ma l’atto d’amore imprime
nel suo cuore la vera immagine di Gesù: nel Volto umano, pieno di sangue e di ferite, ella vede il Volto di
Dio e della sua bontà, che ci segue anche nel più profondo dolore. Soltanto con il cuore possiamo vedere
Gesù. Soltanto l’amore ci rende capaci di vedere e ci rende puri. Soltanto l’amore ci fa riconoscere Dio
che è l’amore stesso.
Elmélkedés
„Uram, a te arcodat akarom keresni. Ne rejtsd el előlem arcodat” (Zsolt 27,8-9). Veronika – vagy
ahogy a görög hagyomány nevezi: Bereniké – az ószövetségi igazak vágyakozását testesíti meg, amely
arra irányul, hogy Isten arcát láthassák. Jézus keresztútján természetesen ő csak az asszonyi jóság
szolgálatát teszi: Jézusnak nyújtja kendőjét. Őt nem fertőzi meg a katonák brutalitása, sem a
tanítványok félelme nem bénítja meg. Ő a jóságos asszony képe, aki a szívek megzavarodottsága és
sötétségbe burkolózása közepette megőrzi a jóság bátorságát, nem engedi, hogy szívére leszálljon a
sötétség. „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent”, mondta az Úr a hegyi beszédben (Mt 5,8).
Veronika először csak egy megkínzott, a szenvedés jelét viselő emberi arcot lát. Azonban a szeretet
cselekedete belevési szívébe Jézus valódi képét: A vérrel és sebekkel teli főben meglátja Isten és az Ő
jóságának arcát, amely jóság még a legmélyebb szenvedésben is utánunk jön.Csak szívünkkel láthatjuk
Jézust. Csak a szeretet az, ami látóvá és tisztává tesz bennünket. Csak a szeretet által ismerhetjük meg
Istent, aki maga a Szeretet.
Orazione
Signore, donaci l’inquietudine del cuore che cerca il
tuo volto. Proteggici dall’ottenebramento del
cuore che vede solo la superficie delle cose.
Donaci quella schiettezza e purezza che ci
rendono capaci di vedere la tua presenza nel
mondo. Quando non siamo capaci di compiere
grandi cose, donaci il coraggio di un’umile
bontà. Imprimi il tuo volto nei nostri cuori, così
che possiamo incontrarti e mostrare al mondo la
tua immagine.
Imádság
Urunk, add meg nekünk a szív nyugtalanságát, amely a
te arcodat keresi. Óvj meg minket a szív vakságától,
amely csak a dolgok felszínét látja. Add meg nekünk
azt a világosságot és tisztaságot, amely képessé tesz
bennünket arra, hogy meglássuk jelenlétedet a
világban. Add meg nekünk a bátorságot az alázatos
szeretethez ott, ahol nagy dolgokra nem vagyunk
képesek. Vésd bele szíveinkbe arcodat, hogy
találkozhassunk veled, és megmutathassuk a világnak
képedet
SETTIMA STAZIONE
Gesù cade per la seconda volta
Dal libro della Lamentazioni.
3, 1-2.9.16
Io sono l’uomo che ha provato la miseria
sotto la sferza della sua ira. Egli mi ha
guidato, mi ha fatto camminare nelle tenebre
e non nella luce. Ha sbarrato le mie vie con
blocchi di pietra, ha ostruito i miei sentieri.
Mi ha spezzato con la sabbia i denti, mi ha
steso nella polvere.
Hetedik állomás: Jézus másodszor esik el a
kereszt alatt
A Siralmak könyvéből(3,1-2.9.16)
Olyan ember vagyok, aki átéltem a nyomorúságot
haragjának vesszeje alatt. A sötétségbe vitt és vezetett, nem
a világosságba.
Faragott kövekkel zárta el utamat, eltorlaszolta
ösvényemet.
Kaviccsal összetörte fogaimat, hamut adott eledelül.
Meditazione
La tradizione della triplice caduta di Gesù e del peso della croce richiama la caduta di Adamo – il nostro essere
umani caduti – e il mistero della partecipazione di Gesù alla nostra caduta. Nella storia, la caduta
dell’uomo assume forme sempre nuove. Nella sua prima lettera, san Giovanni parla di una triplice caduta
dell’uomo: la concupiscenza della carne, la concupiscenza degli occhi e la superbia della vita. È così che
egli, sullo sfondo dei vizi del suo tempo, con tutti i suoi eccessi e perversioni, interpreta la caduta
dell’uomo e dell’umanità. Ma possiamo pensare, nella storia più recente, anche a come la cristianità,
stancatasi della fede, abbia abbandonato il Signore: le grandi ideologie, come la banalizzazione dell’uomo
che non crede più a nulla e si lascia semplicemente andare, hanno costruito un nuovo paganesimo, un
paganesimo peggiore, che volendo accantonare definitivamente Dio, è finito per sbarazzarsi dell’uomo.
L’uomo giace così nella polvere. Il Signore porta questo peso e cade e cade, per poter venire a noi; egli ci
guarda perché in noi il cuore si risvegli; cade per rialzarci.
Elmélkedés
Jézus háromszori esésének és a kereszt súlyának áthagyományozott történetében Ádám bukásának, önnön
emberi elesettségünknek dimenzióit és Jézus elesettségünkbe való alászállásának titkát magyarázza. Az
ember elesése a történelem során mindig új formákat ölt. Szent János első levelében az ember
háromszoros bukásáról szól: a test kívánságáról, a szem kívánságáról és az élet kevélységéről. Ezt ő kora
bűnének s a bűn kilengésének és elfajulásainak hátteréből az ember és az emberiség bukására
vonatkoztatja. Azonban gondolhatunk a későbbi történelemre is – arra, ahogy a kereszténység, belefáradva
a hitbe, elhagyja az Urat: a nagy ideológiákban és az ember elbanalizálásában, amelynek már nincs többé
szüksége ideológiákra, és amely csak hagyja a dolgokat menni a maguk útján, egy új, rosszabb
pogányságot épít, amely Istent végérvényesen ki akarja utasítani, és ezáltal azon van, hogy az embertől
magától is megszabaduljon. Az ember a porban hever. Az Úr hordozza ezt a súlyt, és elesik, és elesik, hogy
hozzánk jöjjön; ránk tekint, hogy szívünk újra felébredjen; elesik, hogy minket fölemeljen.
Preghiera
Signore Gesù Cristo, hai portato il nostro peso e continui a
portarci. È il nostro peso a farti cadere. Ma sii tu a rialzarci,
perché da soli non riusciamo ad alzarci dalla polvere.
Liberaci dal potere della concupiscenza. Al posto di un cuore
di pietra donaci di nuovo un cuore di carne, un cuore capace
di vedere. Distruggi il potere delle ideologie, cosicché gli
uomini possano riconoscere che sono intessute di menzogne.
Non permettere che il muro del materialismo diventi
insuperabile. Fa’ che ti percepiamo di nuovo. Rendici sobri e
attenti per poter resistere alle forze del male e aiutaci a
riconoscere i bisogni interiori ed esteriori degli altri, a
sostenerli. Rialzaci, così che possiamo rialzare gli altri.
Donaci speranza in mezzo a tutta questa oscurità, perché
possiamo diventare portatori di speranza per il mondo.
Imádság
Úr Jézus Krisztus, Te hordoztak terheinket és most is hordozod
azokat. Terhünk súlya a földre nyom Téged. Emelj föl
bennünket újra, mert önerőnkből nem tudunk a porból fölkelni!
Oldd meg sóvár vágyakozásunk átkát! Kőszívünk helyett adj
nekünk húsból való szívet, egy látó szívet! Törd meg az
ideológiák hatalmát, hogy az ember átlásson hazug
szövedékeiken! Ne engedd, hogy az anyagelvűség fala
áthághatatlan legyen!Engedd, hogy újra felfoghassunk Téged!
Tégy minket újra józanná és figyelmessé, hogy ellenálljunk a
rossz hatalmának, és segíts, hogy a másik ember külső és belső
szükségét észrevegyük, és segítségére siessünk! Emelj föl
bennünket, hogy mi is felegyenesíthessünk másokat! Adj
nekünk reményt minden sötétségben, hogy a remény hordozóivá
váljunk a világ számára!
OTTAVA STAZIONE
Gesù incontra le donne di Gerusalemme che piangono su di lui
Dal Vangelo secondo Luca.
23, 28-31
Gesù, voltandosi verso le donne, disse: “Figlie di
Gerusalemme, non piangete su di me, ma piangete su voi
stesse e sui vostri figli. Ecco, verranno giorni nei quali si
dirà: Beate le sterili e i grembi che non hanno generato e
le mammelle che non hanno allattato. Allora
cominceranno a dire ai monti: Cadete su di noi! e ai colli:
Copriteci! Perché se trattano così il legno verde, che
avverrà del legno secco? ”.
Nyolcadik állomás: Jézus találkozik a síró
jeruzsálemi asszonyokkal
Szent Lukács evangéliumából (23,28-31)
Jézus hozzájuk fordult: "Jeruzsálem leányai - mondta
nekik -, ne engem sirassatok. Inkább magatokat és
gyermekeiteket sirassátok, mert jönnek majd napok,
amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddők, akik
nem szültek, nem szoptattak. Akkor majd unszolni kezdik
a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok
el! Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a
kiszáradt fának?"
Meditazione
Sentire Gesù, mentre rimprovera le donne di Gerusalemme che lo seguono e piangono su di lui, ci fa riflettere. Come
intenderlo? Non è forse un rimprovero rivolto ad una pietà puramente sentimentale, che non diventa conversione
e fede vissuta? Non serve compiangere a parole, e sentimentalmente, le sofferenze di questo mondo, mentre la
nostra vita continua come sempre. Per questo il Signore ci avverte del pericolo in cui noi stessi siamo. Ci mostra
la serietà del peccato e la serietà del giudizio. Non siamo forse, nonostante tutte le nostre parole di sgomento di
fronte al male e alle sofferenze degli innocenti, troppo inclini a banalizzare il mistero del male? Dell’immagine
di Dio e di Gesù, alla fine, non ammettiamo forse soltanto l’aspetto dolce e amorevole, mentre abbiamo
tranquillamente cancellato l’aspetto del giudizio? Come potrà Dio fare un dramma della nostra debolezza? –
pensiamo. Siamo pur sempre solo degli uomini! Ma guardando alle sofferenze del Figlio vediamo tutta la serietà
del peccato, vediamo come debba essere espiato fino alla fine per poter essere superato. Il male non può
continuare a essere banalizzato di fronte all’immagine del Signore che soffre. Anche a noi egli dice: Non
piangete su di me, piangete su voi stessi… perché se trattano così il legno verde, che avverrà del legno secco?
Elmélkedés
Elgondolkodtató, hogy milyen keményen szól Jézus a síró asszonyokhoz, akik mégiscsak őt akarják kísérni és miatta
zokognak. Hogyan kell ezt értenünk? Nem érezzük mindebben a feddést, amely egy pusztán érzelmi alapú,
szentimentális jámborság ellen irányul, amely nem válik megtéréssé és megélt hitté? Nem elég, hogy szavakkal és
érzésekkel panaszkodunk a világ szenvedéseiről, miközben életünk mégiscsak úgy folyik tovább, mint ahogy az
mindig is volt. Ezért az Úr figyelmeztet bennünket a veszélyre, amelyben élünk. Megmutatja nekünk a bűn és az ítélet
komolyságát. Nem vagyunk-e túlságosan is annak kísértésében, hogy a rossz és az ártatlanok szenvedése fölötti
megbotránkozásunk szavai ellenére mégiscsak ártalmatlanná tegyük a rossz titkát? Isten és Jézus képében nem csak a
szelídet és a szeretet-telit akarjuk-e látni, miközben csönden kitöröljük belőle az ítéletet? Isten előtt mégsem olyan
tragikus emberi gyengeségünk, gondoljuk; hisz mi is csak emberek vagyunk. Azonban a Fiú szenvedését szemlélve
láthatjuk, hogy mennyire komoly valóság a bűn, hogy mily fokon kell kiszenvedni azt, hogy legyőzhessük. A
szenvedő Úr alakjával szemközt véget ér a rossz elbanalizálása. Hozzánk is így szól_ Ne engem sirassatok, magatokat
sirassátok… Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?
Preghiera
Signore, alle donne che piangono hai parlato di penitenza,
del giorno del Giudizio, quando ci troveremo al
cospetto del tuo volto, il volto del Giudice del
mondo. Ci chiami a uscire dalla banalizzazione del
male con cui ci tranquillizziamo, così da poter
continuare la nostra vita di sempre. Ci mostri la
serietà della nostra responsabilità, il pericolo di
essere trovati, nel Giudizio, colpevoli e infecondi.
Fa’ che non ci limitiamo a camminare accanto a te,
offrendo soltanto parole di compassione. Convertici e
donaci una nuova vita; non permettere che, alla fine,
rimaniamo lì come un legno secco, ma fa’ che
diventiamo tralci viventi in te, la vera vite, e che
portiamo frutto per la vita eterna (cfr. Gv 15, 1-10).
Imádság
Urunk,te a bűnbánatról szóltál a síró asszonyoknak,
valamint az ítélet napjairól, amikor mi a te színed, a
Világbíró színe elé kell, hogy álljunk. Te meghívsz, hogy
kilépjünk a rossz elbanalizálásából, amellyel
megnyugtatjuk magunkat, hogy békésen élhessünk
tovább. Te megmutatod nekünk felelősségünk
komolyságát, a veszélyt, hogy az ítéletnél bűnösnek és
gyümölcstelennek találtatunk. Segíts, hogy ne pusztán
siránkozva vagy szavakkal haladjunk melletted! Téríts
meg bennünket, és adj nekünk új életet; ne engedd, hogy
végül mint kiszáradt fa álljunk meg előtted, hanem
inkább legyünk eleven ágak terajtad, aki az igaz szőlőtő
vagy, és gyümölcsöt hozzunk az örök életre (vö. Jn 15,110)!
NONA STAZIONE
Gesù cade per la terza volta
Dal libro delle Lamentazioni.
3, 27-32
È bene per l’uomo portare il giogo fin dalla
giovinezza. Sieda costui solitario e resti in
silenzio, poiché egli glielo ha imposto; cacci
nella polvere la bocca, forse c’è ancora
speranza; porga a chi lo percuote la sua
guancia, si sazi di umiliazioni. Poiché il
Signore non rigetta mai. . . Ma, se affligge,
avrà anche pietà secondo la sua grande
misericordia.
Kilencedik állomás: Jézus harmadszor esik el a
kereszt alatt
A Siralmak könyvéből (3,27-32)
Jó az embernek, ha igát hordoz ifjúságától fogva.
Üljön le a magányban és hallgasson, amikor ráteszi
az Úr; szája érjen le a földig. Talán még van
remény. Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljen el
gyalázattal. Mert az Úr nem veti el az embert
mindörökre. Mert ha büntet is, újra megkönyörül
nagy irgalmában.
MEDITAZIONE
Che cosa può dirci la terza caduta di Gesù sotto il peso della croce? Forse ci fa pensare alla caduta dell’uomo in
generale, all’allontanamento di molti da Cristo, alla deriva verso un secolarismo senza Dio. Ma non
dobbiamo pensare anche a quanto Cristo debba soffrire nella sua stessa Chiesa? A quante volte si abusa del
santo sacramento della sua presenza, in quale vuoto e cattiveria del cuore spesso egli entra! Quante volte
celebriamo soltanto noi stessi senza neanche renderci conto di lui! Quante volte la sua Parola viene
distorta e abusata! Quanta poca fede c’è in tante teorie, quante parole vuote! Quanta sporcizia c’è nella
Chiesa, e proprio anche tra coloro che, nel sacerdozio, dovrebbero appartenere completamente a lui!
Quanta superbia, quanta autosufficienza! Quanto poco rispettiamo il sacramento della riconciliazione, nel
quale egli ci aspetta, per rialzarci dalle nostre cadute! Tutto ciò è presente nella sua passione. Il tradimento
dei discepoli, la ricezione indegna del suo Corpo e del suo Sangue è certamente il più grande dolore del
Redentore, quello che gli trafigge il cuore. Non ci rimane altro che rivolgergli, dal più profondo
dell’animo, il grido: Kyrie, eleison – Signore, salvaci (cfr. Mt 8, 25).
Elmélkedés
Mi az üzenete Jézus harmadik elesésének számunkra? Mi az ember általánosságban vett esésére gondoltunk, oly sokak
bukására Krisztustól egy istentelen szekularizmusba. De nem kell-e arra is gondolnunk, hogy mennyit kell Krisztusnak
elszenvednie Egyházában? Hányszor élnek vissza jelenlétének szent Szentségével, a szív mily ürességébe és gonoszságába
lép be oly sokszor? Hányszor ünnepeljük csakis önmagunkat, s nem is fordítunk ügyet Reá? Hányszor forgatjuk ki szavait
vagy élünk vissza velük? Mily kevés hit van oly sok elméletben, mennyi üres beszédet hallhatunk? Mennyi szenny van az
Egyházban, és éppen azok között, akiknek a papságban egészen Őhozzá kellene tartozniuk? Mennyi gőg és önelégültség?
Mily kevésbe vesszük a kiengesztelődés szentségét, amelyben Ő vár reánk, hogy felemeljen elesettségünkből? Mindez
jelenvaló az Ő szenvedésében. A tanítványok árulása, Testének és Vérének méltatlan vétele, a Megváltó legégetőbb
fájdalma kell, hogy legyen, amely szívének közepébe talál. Nem tehetünk mást, mint szívünk mélyéből hozzá kiáltani:
Kyrie, eleison – Urunk, ments meg minket (vö. Mt 8,25).
PREGHIERA
Imádság
Signore, spesso la tua Chiesa ci sembra
una barca che sta per affondare, una barca
che fa acqua da tutte le parti. E anche nel
tuo campo di grano vediamo più zizzania
che grano. La veste e il volto così sporchi
della tua Chiesa ci sgomentano.
Ma siamo noi stessi a sporcarli! Siamo noi
stessi a tradirti ogni volta, dopo tutte le
nostre grandi parole, i nostri grandi
gesti. Abbi pietà della tua Chiesa: anche
all’interno di essa, Adamo cade sempre
di nuovo. Con la nostra caduta ti
trasciniamo a terra, e Satana se la ride,
perché spera che non riuscirai più a
rialzarti da quella caduta; spera che tu,
essendo stato trascinato nella caduta
della tua Chiesa, rimarrai per terra
sconfitto. Tu, però, ti rialzerai. Ti sei
rialzato, sei risorto e puoi rialzare anche
noi. Salva e santifica la tua Chiesa.
Salva e santifica tutti noi.
Urunk, Egyházad sokszor egy süllyedő hajónak tűnik számunkra, amely már telve van vízzel és amely menthetetlenül léket
kapott. Szántóföldeden több konkolyt látunk, mint búzát. Az Egyház beszennyezett ruhája és arca elrettent minket. Azonban
mi magunk vagyunk azok, akik beszennyezik őt. MI magunk árulunk el Téged újra meg újra szavainkkal és
viselkedésünkkel. Irgalmazz Egyházadnak: Őbenne is újra meg újra elbukik Ádám. Bukásunkkal Téged is a földre rántunk,
és a sátán nevet, mert azt reméli, hogy Te ebből az esésből nem tudsz többet felkelni, hogy Te magad is legyőzöttként a
földön maradsz, belevonva Egyházad esésébe. És Te mégis felkelsz. Te felkeltél – feltámadtál, és minket is újra fel tudsz
emelni. Gyógyítsd és szenteld meg Egyházadat. Gyógyíts és szentelj meg minket.
DECIMA STAZIONE
Gesù è spogliato delle vesti
Dal Vangelo secondo Matteo.
27, 33-36
Giunti a un luogo detto Gòlgota, che significa
luogo del cranio, gli diedero da bere vino
mescolato con fiele; ma egli, assaggiatolo,
non ne volle bere. Dopo averlo quindi
crocifisso, si spartirono le sue vesti tirandole
a sorte. E sedutisi, gli facevano la guardia.
Tizedik állomás: Jézus megfosztják ruháitól
Szent Máté evangéliumából (27,33-36)
Fölértek arra a helyre, amelynek Golgota, vagyis
Koponyák helye volt a neve. Itt epével kevert bort
adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta
meginni. Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve
megosztoztak ruháján, majd leheveredtek, és őrizték.
MEDITAZIONE
Gesù viene spogliato delle sue vesti. Il vestito conferisce all’uomo la sua posizione sociale; gli dà il suo posto nella
società, lo fa essere qualcuno. Essere spogliato in pubblico significa che Gesù non è più nessuno, non è
nient’altro che un emarginato, disprezzato da tutti. Il momento della spoliazione ci ricorda anche la cacciata dal
paradiso: lo splendore di Dio è venuto meno nell’uomo, che ora si trova lì, nudo ed esposto, denudato, e si
vergogna. Gesù, in questo modo, assume ancora una volta la situazione dell’uomo caduto. Il Gesù spogliato ci
ricorda il fatto che tutti noi abbiamo perso la “prima veste”, e cioè lo splendore di Dio. Sotto la croce i soldati
tirano a sorte per dividersi i suoi miseri averi, le sue vesti. Gli evangelisti lo raccontano con parole tratte dal
Salmo 22, 19 e ci dicono così quel che Gesù dirà ai discepoli di Emmaus: tutto è accaduto “secondo le Scritture”.
Qui niente è pura coincidenza, tutto quel che accade è racchiuso nella Parola di Dio e sostenuto dal suo divino
disegno. Il Signore sperimenta tutti gli stadi e i gradi della perdizione degli uomini, e ognuno di questi gradi è, in
tutta la sua amarezza, un passo della redenzione: è proprio così che egli riporta a casa la pecorella smarrita.
Ricordiamoci anche che Giovanni dice che l’oggetto del sorteggio era la tunica di Gesù, “tessuta tutta d’un pezzo
da cima a fondo” (Gv 19, 23). Possiamo considerarlo un accenno alla veste del sommo sacerdote, la quale era
“tessuta da un unico filo”, senza cuciture (Fl J a III 161). Costui, il Crocifisso, è infatti il vero sommo sacerdote.
Elmélkedés
Jézust megfosztják ruháitól. A ruha kijelöli az ember társadalmi állását; ez tagozza be őt a társadalomba, teszi őt
valakivé. A nyilvános lecsupaszítás azt jelenti, hogy Jézus immár semmi – egy kitaszított, akit a megvetés
prédájául vetettek. A lecsupaszítás pillanata a Paradicsomból való kiűzetésre emlékeztet bennünket: Isten
ragyogása lehullott az emberről, egyszerre meztelenül és kitaszítva találja magát, lecsupaszítva és
szégyenben.Jézusily módon még egyszer magára veszi az elesett ember helyzetét. A ruháitól megfosztott Jézus
arra emlékeztet bennünket, hogy mi mindannyian elvesztettük az „első ruhát”, vagyis Isten ragyogását. A kereszt
alatt a katonák sorsot vetnek szegényes vagyonára,ruhájára. Az evangelisták a 22. zsoltár 19. versével beszélik el
ezt az eseményt, s azt mondják nekünk, amit Jézus feltámadása után majd az emmauszi tanítványoknak fog
mondani: mindennek meg kellett történnie, „az Írás szerint”. Itt semmi sem puszta véletlen, mindez már rejtve
benne foglaltatik Isten Szavában és hordoztatik az ő isteni gondolatában. Az Úr keresztülhalad az emberi
elveszettség minden állomásán és lépcsőfokán, és mindezen lépcsőfokok a maguk keserűségében mégis a
Megváltás egy lépését jelentik: Jézus éppen így vezeti haza az elveszett bárányt. Még arra is emlékeznünk kell,
hogy János szerint a sorsvetés tárgya Jézus köntöse volt, amely varratlan volt, egy darabból szőve (19,23). Ebben
egy utalást vélhetünk felfedezni a főpap ruhájára, amely „egyetlen fonálból lett fonva”, varrás nélkül (Flavius
Josephus a III 161). Ő, a Megfeszített, valóban főpap
ORAZIONE
Signore Gesù, sei stato spogliato delle tue vesti,
esposto al disonore, espulso dalla società. Ti sei
caricato del disonore di Adamo, sanandolo. Ti sei
caricato delle sofferenze e dei bisogni dei poveri,
coloro che sono espulsi dal mondo. Ma proprio
così compi la parola dei profeti. Proprio così tu
dai significato a ciò che appare privo di
significato. Proprio così ci fai riconoscere che tuo
Padre tiene nelle sue mani te, noi e il mondo.
Donaci un profondo rispetto dell’uomo in tutte le
fasi della sua esistenza e in tutte le situazioni nelle
quali lo incontriamo. Donaci la veste di luce della
tua grazia.
Imádság
Úr Jézus, megfosztottak ruháidtól,
megszégyenítettek és kitaszítottak a
társadalomból. Te hordozod Ádám szégyenét, és
meggyógyítod azt. Te hordozod a világból
kitaszított szegények szenvedését és szükségét.
Ám éppen így töltöd be a próféták szavát. Éppen
így hozol értelmet a látszólagos
értelmetlenségbe. Éppen így mutatod meg, hogy
Atyád Téged, minket és az egész világot a
kezeiben tartja. Adj nekünk tiszteletet az
emberrel szemben, léte minden szakaszában és
helyzetében, amelyben vele találkozunk! Add
meg nekünk kegyelmed fény-ruháját!
UNDICESIMA STAZIONE
Gesù è inchiodato sulla Croce
Dal Vangelo secondo Matteo.
27, 37-42
Al di sopra del suo capo, posero la motivazione scritta della sua
condanna: “ Questi è Gesù, il re dei Giudei”. Insieme con lui
furono crocifissi due ladroni, uno a destra e uno a sinistra. E quelli
che passavano di là lo insultavano scuotendo il capo e dicendo:
“Tu che distruggi il tempio e lo ricostruisci in tre giorni, salva te
stesso! Se tu sei Figlio di Dio, scendi dalla croce!”. Anche i sommi
sacerdoti con gli scribi e gli anziani lo schernivano: “Ha salvato gli
altri, non può salvare se stesso. È il re d’Israele, scenda ora dalla
croce e gli crederemo”.
Tizenegyedik állomás: Jézus a keresztre szegezik
Szent Máté evangéliumából (27,37-42)
Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése okát írták: "Ez
Jézus, a zsidók királya." Vele együtt két gonosztevőt is
keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról.
Az arra menők káromolták, s fejüket
csóválva mondogatták: "Te, aki lebontod és harmadnapra
fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten
Fia vagy, szállj le a keresztről!" Ugyanígy gúnyolódtak az
írástudókkal és a vénekkel együtt a főpapok is: "Másokat
megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael
királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki.
MEDITAZIONE
Gesù è inchiodato sulla croce. La sindone di Torino ci permette di avere un’idea dell’incredibile crudeltà di questa
procedura. Gesù non beve la bevanda anestetizzante offertagli: coscientemente prende su di sé tutto il dolore
della crocifissione. Tutto il suo corpo è martoriato; le parole del Salmo si sono avverate: “Ma io sono verme,
non uomo, infamia degli uomini, rifiuto del mio popolo” (Sal 22, 7). “Come uno davanti al quale ci si copre
la faccia, era disprezzato… Eppure egli si è caricato delle nostre sofferenze, si è addossato i nostri dolori” (Is
53, 3s). Fermiamoci davanti a questa immagine di dolore, davanti al Figlio di Dio sofferente. Guardiamo a lui
nei momenti della presunzione e del godimento, in modo da imparare a rispettare i limiti e a vedere la
superficialità di tutti i beni puramente materiali. Guardiamo a lui nei momenti di calamità ed angustia, per
riconoscere che proprio così siamo vicini a Dio. Cerchiamo di riconoscere il suo volto in coloro che
tenderemmo a disprezzare. Dinanzi al Signore condannato, che non volle usare il suo potere per scendere
dalla croce, ma piuttosto sopportò la sofferenza della croce fino alla fine, può affiorare un altro pensiero
ancora. Ignazio di Antiochia, incatenato egli stesso per la sua fede nel Signore, elogiò i cristiani di Smirne per
la loro fede incrollabile: dice che erano, per così dire, inchiodati con la carne e il sangue alla croce del
Signore Gesù Cristo (1, 1). Lasciamoci inchiodare a lui, non cedendo a nessuna tentazione di staccarci e di
cedere alle beffe che vorrebbero indurci a farlo.
Elmélkedés
Jézust a keresztre szögezik. A torinoi lepel megmutatja nekünk eme kivégzési mód hallatlan kegyetlenségét. A
felajánlott fájdalomcsillapító italból Jézus nem iszik: A keresztrefeszítés teljes gyötrelmét tudatosan vállalja fel.Egész
testét összetörték; a Zsoltár szavai valóra váltak: „Féreg vagyok, nem ember, a nép szégyene, akit mindenki megvet”
(Zsolt 22,7). „Megvetett volt, olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat … a mi betegségeinket viselte, és a mi
fájdalmaink nehezedtek rá” (Iz 53,3k).Álljunk meg a szenvedés e képe, a szenvedő Istenfiú előtt. Tekintsünk reá az
önelégültség és az örömhajhászás óráiban, hogy megtanuljuk a határok betartását, a pusztán anyagi javak
felszínességének belátását. Tekintsünk reá a szükséges a megpróbáltatás pillanataiban, hogy felismerjük, hogy éppen
így Isten közelségében vagyunk. Próbáljuk meg felismerni arcát azokban, akiket meg szeretnénk vetni. A megvádolt
Úr előtt, aki nem akarta arra használni hatalmát, hogy leszálljon a keresztről, hanem a Kereszt fájdalmát egészen a
legvégsőkig átszenvedte, még egy gondolat eszünkbe juthat. Antiochiai Ignác, aki maga is az Úrért bilincsekbe lett
verve, dicsérte a szmirnaiakat megrendíthetetlen hitük miatt: Húsukban és vérükben mintha az Úr Jézus Krisztus
keresztjére lettek volna felszögezve (1,1). Engedjük magunkat felszögeztetni Jézusra, és ne engedjünk semmilyen
kísértésnek, amely el akar oldani bennünket Tőle és a gúnynak, amely be akarja ezt beszélni nekünk.
PREGHIERA
Signore Gesù Cristo, ti sei fatto inchiodare sulla
croce, accettando la terribile crudeltà di
questo dolore, la distruzione del tuo corpo e
della tua dignità. Ti sei fatto inchiodare, hai
sofferto senza fughe e senza compromessi.
Aiutaci a non fuggire di fronte a ciò che
siamo chiamati ad adempiere. Aiutaci a farci
legare strettamente a te. Aiutaci a
smascherare quella falsa libertà che ci vuole
allontanare da te. Aiutaci ad accettare la tua
libertà “legata” e a trovare nello stretto
legame con te la vera libertà.
Imádság
Úr Jézus Krisztus, te hagytad magad
felszögezni a keresztfára, és magadra vállaltad
ennek a szenvedésnek rémisztő kegyetlenségét,
tested és méltóságod elpusztítását. Engedted,
hogy odaszögezzenek Téged, kibúvók és
kompromisszumok nélkül szenvedtél. Segíts,
hogy ne meneküljünk az elől, ami kiméretik
reánk! Segíts, hogy szorosan hozzád
kötődjünk! Segíts, hogy átlássunk azon a hamis
szabadságon, amely el kar bennünket űzni
Tőled! Segíts, hogy elfogadjuk a Te „kötött”
szabadságodat, és a hozzád való erős
kötődésben megtaláljuk az igazi szabadságot.
DODICESIMA STAZIONE
Gesù muore sulla Croce
Dal Vangelo secondo Giovanni. 19, 19-20
Pilato compose anche l’iscrizione e la fece
porre sulla croce; vi era scritto: “Gesù il
Nazareno, il re dei Giudei”. Molti Giudei
lessero questa iscrizione, perché il luogo dove
fu crocifisso Gesù era vicino alla città; era
scritta in ebraico, in latino e in greco.
Tizenkettedik állomás: Jézus meghal a kereszten
Szent János evangéliumából (19,19-20)
Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára
erősítette. Ez volt a felirat: "A názáreti Jézus, a zsidók
királya!" A feliratot sokan olvasták a zsidók közül,
mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, közel volt a
városhoz, héberül, latinul és görögül volt írva.
Dal Vangelo secondo Matteo. 27, 45-50.54
Da mezzogiorno fino alle tre del pomeriggio si fece buio su tutta la terra. Verso le tre, Gesù gridò a gran
voce: “Elì, Elì, lemà sabactàni?”, che significa: “Dio mio, Dio mio, perché mi hai abbandonato?”.
Udendo questo, alcuni dei presenti dicevano: “Costui chiama Elia”. E subito uno di loro corse a
prendere una spugna e, imbevutala di aceto, la fissò su una canna e così gli dava da bere. Gli altri
dicevano: “Lascia, vediamo se viene Elia a salvarlo!”.E Gesù, emesso un alto grido, spirò.
Il centurione e quelli che con lui facevano la guardia a Gesù, sentito il terremoto e visto quel che
succedeva, furono presi da grande timore e dicevano: “Davvero costui era Figlio di Dio!”.
Szent Máté evangéliumából (27,45-50.54)
A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre. Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott,
hangosan mondva: "Éli, Éli, lamma szabaktani?" Vagyis: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el
engem?" Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték: "Illést hívja." Egyikük rögtön odaszaladt,
fogott egy ecetbe mártott szivacsot, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki. A többiek meg így beszéltek:
"Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!" Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte
lelkét.
A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: "Ez
valóban Isten Fia volt" - mondták
MEDITAZIONE
Sopra la croce di Gesù – nelle due lingue del mondo di allora, il greco e il latino, e nella lingua del popolo eletto,
l’ebraico – c’è scritto chi è: il Re dei Giudei, il Figlio promesso di Davide. Pilato, il giudice ingiusto, è
diventato profeta suo malgrado. Davanti all’opinione pubblica mondiale viene proclamata la regalità di Gesù.
Gesù stesso non aveva accettato il titolo di Messia, in quanto avrebbe richiamato un’idea sbagliata, umana, di
potere e di salvezza. Ma adesso il titolo può stare scritto lì pubblicamente sopra il Crocifisso. Egli così è
davvero il re del mondo. Adesso è davvero “innalzato”. Nella sua discesa egli è salito. Ora ha radicalmente
adempiuto al mandato dell’amore, ha compiuto l’offerta di se stesso, e proprio così egli ora è la manifestazione
del vero Dio, di quel Dio che è l’amore. Ora sappiamo chi è Dio. Ora sappiamo com’è la vera regalità. Gesù
prega il Salmo 22, che comincia con le parole: “Dio mio, Dio mio, perché mi hai abbandonato?” (Sal 22, 2).
Assume in sé l’intero Israele sofferente, l’intera umanità sofferente, il dramma dell’oscurità di Dio, e fa sì che
Dio si manifesti proprio laddove sembra essere definitivamente sconfitto e assente. La croce di Gesù è un
avvenimento cosmico. Il mondo si oscura, quando il Figlio di Dio subisce la morte. La terra trema. E presso la
croce ha inizio la Chiesa dei pagani. Il centurione romano riconosce, capisce che Gesù è il Figlio di Dio. Dalla
croce egli trionfa, sempre di nuovo.
Elmélkedés
Jézus keresztje fölött írva áll az akkori két világnyelven – latinul és görögül – illetve a választott nép nyelvén –
héberül –, hogy ki is ő: a zsidók királya, Dávid megígért fia. Pilátus, az igazságtalan bíró, akarata ellenére prófétává
lett. A világ nyilvánossága előtt kihirdetésre kerül Jézus királysága. Jézus maga nem fogadta el a messiási címet,
mert az egy hatalomról és a megszabadításról alkotott hamis – emberi – a képet hívott elő. Azonban most ott állhat
nyilvánosan a cím – a Megfeszített fölött. Ő így valóban a világ Királya. Most valóban „felmagasztaltatott”.
Alászállásában felemelkedett. Most töltötte be radikálisan a szeretet megbízatását, teljesen odaadta önmagát, és
éppen így Ő most az igaz Isten megnyilatkozása, Istené, aki a Szeretet. Most már tudjuk, kicsoda Isten. Most már
tudjuk, hogy is néz ki a valódi királyság. Jézus a 22. zsoltárt imádkozza, amely ezekkel a szavakkal kezdődik:
„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem…” (Zsolt 22,2). Magába veszi az egész szenvedő Izraelt, az egész
szenvedő emberiséget, Isten hiánya sötétségének drámáját, és így ott mutatja fel Istent, ahol végképp legyőzöttnek
és távollévőnek tűnik. Jézus keresztje érdekes esemény. A világ elsötétedik, amikor Isten Fia elszenvedi a halált. A
föld megremeg. A kereszten pedig kezdetét veszi a pogányokból való Egyház. A római százados felismeri,
megvallja, hogy Jézus az Isten Fia. A keresztről győz Jézus – mindig újra
PREGHIERA
Signore Gesù Cristo, nell’ora della tua morte il sole si
oscurò. Sempre di nuovo sei inchiodato sulla croce.
Proprio in quest’ora della storia viviamo nell’oscurità di
Dio. Per la smisurata sofferenza e la cattiveria degli
uomini il volto di Dio, il tuo volto, appare oscurato,
irriconoscibile. Ma proprio sulla croce ti sei fatto
riconoscere. Proprio in quanto sei colui che soffre e che
ama, sei colui che è innalzato. Proprio da lì hai trionfato.
Aiutaci a riconoscere, in quest’ora di oscurità e di
turbamento, il tuo volto. Aiutaci a credere in te e a
seguirti proprio nell’ora dell’oscurità e del bisogno.
Mostrati di nuovo al mondo in quest’ora. Fa’ che la tua
salvezza si manifesti.
Imádság
Úr Jézus Krisztus, halálodkor a nap elsötétedett. Mindig
újra a keresztre szögeznek Téged. A történelemnek
ebben az órájában éppen Isten hiánya sötétségében
élünk. A szenvedés és az emberi gonoszság túláradása
mögött Isten arca, a Te arcod homályosnak,
felismerhetetlennek tűnik. Ám éppen a kereszten
ismertetetted meg magadat. Éppen mint szenvedő és
mint minket szerető vagy te a Felmagasztalt. Éppen
onnan, a keresztről győztél. Segíts, hogy a sötétségnek és
a zavarnak ebben az órájában felismerjük arcodat!
Segíts, hogy higgyünk neked és kövessünk Téged a
sötététségnek és a szükségnek éppen eme óráiban!
Mutasd meg magad újra a világnak ebben az órában!
Ragyogtasd fel fölénk üdvösségedet!
TREDICESIMA STAZIONE
Gesù è deposto dalla Croce e consegnato alla Madre
Dal Vangelo secondo Matteo.
27, 54-55
Il centurione e quelli che con lui
facevano la guardia a Gesù, sentito il
terremoto e visto quel che succedeva,
furono presi da grande timore e
dicevano: “Davvero costui era Figlio di
Dio!”. C’erano anche là molte donne
che stavano a osservare da lontano; esse
avevano seguito Gesù dalla Galilea per
servirlo.
Tizenharmadik állomás: Jézus testét leveszik a
keresztről és anyja ölébe fektetik
Szent Máté evangéliumából (27,54-55)
A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a
földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: "Ez
valóban Isten Fia volt" - mondták. Messziről több
asszony figyelte, mi történik; olyanok, akik Galileából
eddig kísérték, és gondoskodtak róla.
MEDITAZIONE
Gesù è morto, il suo cuore viene trafitto dalla lancia del soldato romano e ne escono sangue e acqua: misteriosa immagine del fiume dei
sacramenti, del Battesimo e dell’Eucaristia, dai quali, in forza del cuore trafitto del Signore, rinasce, sempre di nuovo, la Chiesa. A lui non
vengono spezzate le gambe, come agli altri due crocifissi; così egli si manifesta come il vero agnello pasquale, al quale nessun osso deve
essere spezzato (cfr. Es 12, 46). E ora che tutto è stato sopportato, si vede che egli, nonostante tutto il turbamento dei cuori, nonostante il
potere dell’odio e della vigliaccheria, non è rimasto solo. I fedeli ci sono. Sotto la croce c’erano Maria, sua Madre, la sorella di sua Madre,
Maria, Maria di Màgdala e il discepolo che egli amava. Ora arriva anche un uomo ricco, Giuseppe d’Arimatèa: il ricco trova come passare
per la cruna di un ago, perché Dio gliene dona la grazia. Seppellisce Gesù nella sua tomba ancora intatta, in un giardino: dove viene sepolto
Gesù il cimitero si trasforma in giardino, nel giardino dal quale era stato cacciato Adamo quando si era staccato dalla pienezza della vita, dal
suo Creatore. Il sepolcro nel giardino ci fa sapere che il dominio della morte sta per finire. E arriva anche un membro del sinedrio,
Nicodèmo, al quale Gesù aveva annunciato il mistero della rinascita da acqua e da Spirito. Anche nel sinedrio, che aveva deciso la sua
morte, c’è qualcuno che crede, che conosce e riconosce Gesù dopo che è morto. Sopra l’ora del grande lutto, del grande ottenebramento e
della disperazione, sta misteriosamente la luce della speranza. Il Dio nascosto rimane comunque il Dio vivente e vicino. Il Signore morto
rimane comunque il Signore e nostro Salvatore, anche nella notte della morte. La Chiesa di Gesù Cristo, la sua nuova famiglia, comincia a
formarsi
.
Elmélkedés
Jézus meghalt, szívét átszúrja a római katona lándzsája, s a sebből vér és víz ömlik ki: a szentségek áramának titokteli ábrázolása ez, a keresztségé és az Oltáriszentségé, amelyekből – Jézus megnyitott szívének erejében –mindig
újjászületik az Egyház. Csontjait nem törik meg, mint a két másik megfeszítettnek; így valódi húsvéti báránynak
bizonyul, amelynek egy csontját sem volt szabad eltörni (Kiv 12,46). És most, hogy mindent elszenvedett,
megmutatkozik, hogy Jézus a szív minden elbizonytalanodása, a gyűlölet és gyávaság minden hatalma ellenére sem
maradt egyedül. Vannak hűségesek. A kereszt alatt ott állt Mária, az édesanyja, az ő nővére, Mária, Mária Magdolna
és a tanítvány, akit szeretett. Most egy gazdag ember is érkezik – Arimateai József: A gazdag átjut a tű fokán, mert
Isten megadja neki ehhez a kegyelmet. Eltemeti Jézust eddig még nem használt sírjába egy kertben: A temető, ahol
Jézus eltemetik, kertté lesz – azzá a kertté, amelyből Ádám kiűzetett, amikor elszakította önmagát az élet
teljességétől, Alkotójától. A kertben lévő sír tudtunkra adja, hogy a halál hatalma véget ér. A főtanács egy tagja
érkezik, Nikodémus, akinek Jézus meghirdette a vízből és Szentlélekből való újjászületés titkát. Még a Jézust halálra
ítélő testületben is van valaki, aki Őt holtában újra megismeri és megvallja. A nagy gyász, a nagy napfogyatkozás és
reménytelenség órája fölött mégis ott áll titokzatosan a remény fénye. Az elrejtezett Isten mégis az élő és közeli
Isten. A meghalt Úr mégis Urunk és Megmentőnk marad, még a halál éjszakájában is. Jézus Krisztus Egyháza, az Ő
új családja, elkezd kialakulni
ORAZIONE
Signore, sei disceso nell’oscurità della morte.
Ma il tuo corpo viene raccolto da mani buone e
avvolto in un candido lenzuolo (Mt 27, 59). La
fede non è morta del tutto, il sole non è del tutto
tramontato. Quante volte sembra che tu stia
dormendo. Com’è facile che noi uomini ci
allontaniamo e diciamo a noi stessi: Dio è morto.
Fa’ che nell’ora dell’oscurità riconosciamo
che tu comunque sei lì. Non lasciarci da
soli quando tendiamo a perderci
d’animo. Aiutaci a non lasciarti da solo.
Donaci una fedeltà che resista nello
smarrimento e un amore che ti accolga
nel momento più estremo del tuo
bisogno, come la Madre tua, che ti
avvolse di nuovo nel suo grembo.
Aiutaci, aiuta i poveri e i ricchi, i
semplici e i dotti, a vedere attraverso le
loro paure e i loro pregiudizi, e a offrirti
la nostra capacità, il nostro cuore, il
nostro tempo, preparando così il giardino
nel quale può avvenire la risurrezione.
Imádság
Urunk, Te alászálltál a halál éjszakájába. Azonban holttestedre jóságos kezek viselnek gondot, és vászonba
takarják (Mt 27,59). A hit nem halt meg teljesen, a nap nem nyugodott le egészen. Mily sokszor tűnik úgy, hogy
alszol. Mily könnyen fordulunk el mi, emberek, és mondjuk: Isten meghalt. Add, hogy a sötétség óráiban
felismerjük, hogy Te mégis itt vagy. Ne hagyj minket egyedül, amikor elcsüggednénk. Segíts, hogy mi se hagyjunk
egyedül Téged. Add nekünk a hűséget, amely kitart a zavarodottságban is, és a szeretetet, amely éppen a
legnagyobb szükségedben átfog Téged, miként Anyád is most még egyszer ölébe rejtett Téged. Segíts minket,
segítsd a szegényeket és gazdagokat, egyszerűeket és okosakat, hogy átlássanak félelmeiken és előítéleteiken, és
hogy képességeinket, szívünket felajánljuk Neked, így előkészítve a kertet, amelyben megtörténhet a feltámadás!
QUATTORDICESIMA STAZIONE
Gesù è deposto nel sepolcro
Dal Vangelo secondo Matteo.
27, 59-61
Giuseppe, preso il corpo di Gesù, lo avvolse
in un candido lenzuolo e lo depose nella sua
tomba nuova, che si era fatta scavare nella
roccia; rotolata poi una gran pietra sulla porta
del sepolcro, se ne andò. Erano lì, davanti al
sepolcro, Maria di Màgdala e l’altra Maria.
Tizennegyedik állomás: Jézus testét a sírba helyezik
Szent Máté evangéliumából (27,59-61)
József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, s
sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához
nagy követ hengerített, és elment. Mária Magdolna és a
másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben.
MEDITAZIONE
Gesù, disonorato e oltraggiato, viene deposto, con tutti gli onori, in un sepolcro nuovo. Nicodèmo porta una mistura di
mirra e di aloe di cento libbre destinata a emanare un prezioso profumo. Ora, nell’offerta del Figlio, si rivela, come
già nell’unzione di Betània, una smisuratezza che ci ricorda l’amore generoso di Dio, la “sovrabbondanza” del suo
amore. Dio fa generosamente offerta di se stesso. Se la misura di Dio è la sovrabbondanza, anche per noi niente
dovrebbe essere troppo per Dio. È quel che Gesù stesso ci ha insegnato nel discorso della montagna (Mt 5, 20). Ma
bisogna ricordare anche le parole di san Paolo su Dio, che “diffonde per mezzo nostro il profumo della conoscenza
di Cristo nel mondo intero. Noi siamo infatti… il profumo di Cristo” (2 Cor 2, 14s). Nella putrefazione delle
ideologie, la nostra fede dovrebbe essere di nuovo il profumo che riporta sulle tracce della vita. Nel momento della
deposizione comincia a realizzarsi la parola di Gesù: “In verità, in verità, vi dico: se il chicco di grano caduto in
terra non muore, rimane solo; se invece muore, produce molto frutto” (Gv 12, 24). Gesù è il chicco di grano che
muore. Dal chicco di grano morto comincia la grande moltiplicazione del pane che dura fino alla fine del mondo:
egli è il pane di vita capace di sfamare in misura sovrabbondante l’umanità intera e di donarle il nutrimento vitale: il
Verbo eterno di Dio, che è diventato carne e anche pane, per noi, attraverso la croce e la risurrezione. Sopra la
sepoltura di Gesù risplende il mistero dell’Eucaristia.
Elmélkedés
A meggyalázott és megszégyenített Jézust tisztelettel egy új sírba helyezik. Nikodémus száz fontnyi illatszert, mirrha
és áloé keverékét hozza, amelyek értékes illatot árasztanak. Olyan ez, mint Jézus olajjal való megkenésekor
Betániában – túlcsorduló mérték, amely a tékozló szeretetre, Isten szeretetének „túlcsordulására” emlékeztet
bennünket, amely a Fiú odaadásában mutatkozik meg. Isten elpazarolja önmagát. Ha Istennek a túlcsordulás a mértéke,
akkor számunkra sem lehetne semmi sem túl sok Istenért. Jézus maga is így tanított bennünket a hegyi beszédben (Mt
5,20). Azonban Pál szavára is gondolnunk kell, miszerint Isten „Krisztus ismeretét jó illatként mindenütt elterjeszti
általunk… Mert Krisztus jó illata vagyunk mi” (2Kor 2,14k). Az ideológiák rothadó szagában hitünknek mindig jó
illatnak kell lennie, amely az élet nyomára vezet. A sírba helyezés órájában azonban mindenekelőtt Jézus szava kezd
beteljesedni : „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de
ha elhal, sok termést hoz” (Jn 12,24).Jézus elhalt búzaszemmé lett. Az elhalt búzaszemtől indul ki a nagy
kenyérszaporítás, amely egészen a világ végéig tart: Ő az élet Kenyere, amely túlcsorduló mértékben az egész
emberiség számára elegendő és táplálja azt. Az a Kenyér, amelyből az ember valóban él: Isten örök Igéje, amely testté
és így kenyérré is lett értünk a kereszt és a feltámadás által. Jézus temetése fölött ott ragyog az Oltáriszentség titkának
fénye
Signore Gesù Cristo, nella deposizione hai fatto tua la
morte del chicco di grano, sei diventato il chicco di
grano morto che produce frutto lungo il corso dei tempi,
fino all’eternità. Dal sepolcro risplende in ogni tempo la
promessa del chicco di grano, dal quale viene la vera
manna, il pane di vita nel quale tu offri te stesso a noi.
La Parola eterna, attraverso l’incarnazione e la morte, è
diventata la Parola vicina: ti metti nelle nostre mani e
nei nostri cuori affinché la tua Parola cresca in noi e
produca frutto.
Tu doni te stesso attraverso la morte del chicco di grano,
affinché anche noi abbiamo il coraggio di perdere la
nostra vita per trovarla; affinché anche noi ci fidiamo
della promessa del chicco di grano. Aiutaci ad amare
sempre più il tuo mistero eucaristico e a venerarlo – a
vivere veramente di te, Pane del cielo. Aiutaci a
diventare il tuo “profumo”, a rendere percepibili le
tracce della tua vita, in questo mondo. Come il chicco
di grano si rialza dalla terra come stelo e spiga, così
anche tu non potevi rimanere nel sepolcro: il sepolcro è
vuoto perché lui – il Padre – non ti “abbandonò negli
inferi, né la tua carne vide corruzione” (At 2, 31, Sal
16, 10 LXX). No, tu non hai visto la corruzione. Sei
risorto e hai dato spazio alla carne trasformata nel cuore
di Dio. Fa’ che possiamo rallegrarci di questa speranza
e possiamo portarla gioiosamente nel mondo, fa’ che
diventiamo testimoni della tua risurrezione.
PREGHIERA
Imádság
Úr Jézus Krisztus, sírba helyezésedkor magadra vetted a búzaszem halálát, elhalt búzaszemmé lettél, amely gyümölcsöt hoz minden időkre,
egészen az örökkévalóságig. Sírodból ragyog fel minden időkre a búzaszem ígérete, amelyből az igazi manna fakad – az élet Kenyere,
amelyben Te önmagadat adod nekünk. Az örök Ige a megtestesülés és a halál által a közeli Igévé lett: Kezeinkbe és szívünkbe helyezed magad,
hogy szavad bennünk növekedjék és gyümölcsöt hozzon. A búzaszem halála által adod oda magad, hogy nekünk is legyen bátorságunk
elveszíteni az életünket, hogy így megnyerjük azt; hogy mi is rábízzuk magunkat a búzaszem ígéretére. Segíts, hogy eucharisztikus titkodat
mind inkább szeressük és tiszteljük – valóban belőled, a mennyei Kenyérből éljünk! Segíts, hogy „jó illatoddá” váljunk, hogy így érezhetővé
tegyük életed nyomát ebben a világban. Miként a búzaszem a földből gabonaszálba és kalászba szökken, úgy te sem maradhattál a sírban: A sír
üres, mert Ő – az Atya– „nem hagy Téged az alvilágban, s testedet sem engedi át a romlásnak” (ApCsel 2,31; Zsolt 16,10 LXX). ). Nem, tested
nem lett a romlásé. Feltámadtál, és helyet adtál a megváltozott testnek Isten szívében. Engedd, hogy örvendezzünk ennek a reménynek, s vidám
szívvel vigyük azt el a világba! Add, hogy feltámadásod tanúi legyünk!
Le immagini della Via Crucis sono della, Scuola Veneta - Sec.
XVIII
Cattedrale – Padova tratte dal sito del Vaticano, mentre le
altre immagini del Santo Giovanni Paolo sono tratte
liberamente dalla rete.
Ideato da Anna Lollo